A füstölők evolúciója a tavaszi és őszi, valamint a hadviselő államok időszakára vezethető vissza. Formájuk és funkciójuk az idők folyamán folyamatosan fejlődött, vallási, rituális és művészi elemeket beépítve.
Eredet és korai formák (tavaszi és őszi és hadakozó államok időszaka a Han-dinasztiáig) A tavaszi és őszi, valamint a hadakozó államok időszakában kezdett megjelenni a füstölők használata, de korai funkciójuk nem kapcsolódott erősen a vallási rituálékhoz. Zhao Xihu *Dongtian Qinglu Ji: Gu Zhongding Yiqi Bian* című művében rámutat arra, hogy a régiek kezdetben az "Artemisia"-t (mugwort) használták az istenekkel való kommunikációra anélkül, hogy a tömjénezés szokását formálták volna; ezért a kezdeti szakaszban nem voltak külön füstölők. A Han-dinasztia idején a Boshan-égő vált a mainstream formává. Alakja a mitikus "Boshan Halhatatlan-hegyről" származik, melynek fedelét egymást átfedő hegyek vésték ki, és a tengeri tündérországot szimbolizálják. A tömjént belül égették el úgy, hogy szenet temettek a hamu alsó szélére. Ez a terv a Tang- és Song-dinasztiákban is folytatódott. A Boshan égető népszerűsége a Han-dinasztia képzeletét és tündérországi törekvését tükrözi, ugyanakkor megalapozta a füstölők kulturális konnotációját, mint „kommunikáció az istenekkel füstölő égetéssel”.
Forma inspiráció és funkcionális bővítés (Tang és Song dinasztiák)
A Tang- és Song-dinasztia idején a füstölők formája az ősi ősi templomi rituális edényekből kezdett ihletet meríteni. Zhao Xihu megjegyezte, hogy a későbbi füstölők gyakran utánozták az ősi edények formáit, például a „Jue Lu”-t, amely a Shang- és Zhou-dinasztia bronz jue-ját utánozta, és a „Suanni Lu”, amely az ősi juzudou-t, egy magas{1}lábas ételedényt utánozta. Ebben az időszakban a füstölők anyagai és kivitelezése jelentősen javult. A Tang-dinasztia idején megjelentek az oroszlán alakú fogantyúval ellátott bronz kézmelegítők, amelyeken oroszlán-formájú díszítéseket használtak a fenség hangsúlyozására. A Song-dinasztia idején a porcelán vált a fő anyaggá, mint például a Jingdezhen kemence árnyék{7}}kék zsinórja-mintás három-lábú füstölő és a hivatalos kemence celadon{10}}stílusú füstölője, egyszerű és elegáns formákkal, amelyek a Song esztétikus dinasztiáját tükrözik. Funkcionálisan a füstölők a vallási szertartásoktól az irodalmárok összejöveteleig és a napi füstölőkig terjedtek, és az életmód esztétikájává váltak.
Változatos fejlesztés és technológiai innováció (a Jüan-dinasztia napjainkig)
A Yuan-dinasztia idején a füstölők tovább újították a formát és a kivitelezést, mint például a fehér-mázas, áttört, csíkos füstölő, amely az áttört dizájn révén fokozta az illat diffúzióját, ötvözve a praktikum és a művészi stílust. A Ming- és Csing-dinasztia idején a füstölők anyagai és díszítései változatosabbá váltak, bronz, porcelán, jáde és lakktárgyak is helyet kaptak. Formájuk különböző témákat ölelt fel, köztük antik utánzatokat, állatokat és növényeket, és a kézművesség tetőfokára hágott. Például a kiváló bronzminőségükről és meleg patinájáról híres Xuande füstölők a Ming-dinasztia füstölőinek képviselőivé váltak.
A füstölők fejlődése a történelem során nemcsak a technológiai fejlődést és az esztétikai változásokat tükrözi, hanem a vallási rituálékról a mindennapi esztétikára való kulturális átalakulást is megtestesíti. Formáik a Boshan égő égi képeitől az antik rituális edények ünnepélyességéig, majd az irodalmár tárgyak kifinomult eleganciájáig fejlődtek, és végül egy sokszínű és befogadó tömjénkultúra rendszert alkottak.
